Boldog karácsonyt kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál egyházi vezetők szavaival, karácsonyi gondolataival kíván minden kedves olvasójának és partnerének békés, boldog ünnepeket.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntője:

Krisztusban szeretett Híveim!

Karácsonyt ünneplünk. Megelevenednek előttünk a karácsonyi képsorok, és halljuk az angyal híradását, amikor megjelent a pásztorok előtt, s beragyogta őket az Úr dicsősége. „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában." (Lk 2,11)

A választott nép Isten utáni sóvárgására, a bűn éjszakájában botorkáló emberiség kimondhatatlan vágyakozására megérkezett a válasz Isten részéről: Megszületett a Messiás Betlehemben. Nem királyi palotában, még csak nem is a városban, hanem egy város széli istállóban. Az angyal azt adta meg jelként a pásztoroknak, hogy gyermeket találnak majd, pólyába takarva és jászolba fektetve. A pásztorok számára, akik Isten fényes ragyogását látták a legelőiken, elég ez a jel. Nem ingatja meg hitüket a Messiás külső szegénysége, ők már belülről látnak. Azt látják, hogy amit az angyal mondott, igaz. A pásztorok így örömmel térnek vissza. Magasztalják Istent, és dicsérik őt azért, amit hallottak és láttak.

De Karácsony története nem csak arról beszél, hogy Isten emberré lett, hanem születésének körülményei is tanítanak. Ma úgy mondanánk, mélyszegénységben, a városból kitaszítottan, idegenben, egy szánalomra méltó helyen, istállóban születik, hogy ezzel is kifejezze, éppen a szegényekkel, a kitaszítottakkal, az elfelejtett és bűnös emberekkel vállal testvériséget. Több ez, mint olcsó vigasz. Vajon nem azt akarja-e nekünk üzenni ezzel, látva az egyre több és egyre jobban elszegényedő családot, az egyre több elfelejtett és magára maradt időst, az egyre több hontalant, otthont kereső embert, hogy ez a mi világunk az, amelybe ő újra bele akar születni? Merthogy ilyen messze megy el az Isten jósága és szeretete. Ő még azt is felvállalta, hogy „a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be" (Jn 1,11). Vajon ma is úgy járna, mint az első Karácsonykor? Azóta már tudjuk, hogy „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek benne". (Jn 1,12)

Elnézem a felületességre hajlamos világunk karácsonyi forgatagát, a rohanó embereket, és elgondolkodom, hogy vajon mi űzi, hajtja őket, hogy annyi fáradtságot és áldozatot vállaljanak az ünnepi készületért? Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, nem más, mint egy titkos vágy az igazi szeretet és béke után. Hogy legalább egy pár napra legyen más, mint egyébként lenni szokott. Ó, bárcsak megértenénk, hogy napjaink karácsonyára is még mindig ez a bibliai válasz: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában". (Lk 2,11) Igen, titkos kívánságunk, hogy valami egészen más történjék velünk, annyira jogos, hogy Isten maga is komolyan vette ezt, és egyetlen Fiát, mint Messiást a világba küldte, azzal a küldetéssel, hogy aki befogadja, az átalakul, jobb emberré válik és eltölti az igazi szeretet és béke.

Olvastam valahol, hogy egy kisgyerek milyen döbbenetes átalakító hatást gyakorolt a züllött aranyásókra. - Ezek az aranyásók különböző helyekről összeverődött kalandorok voltak. Köztük olyanok is, akik már megjárták a börtönt. Többnyire iszákosak, a társadalom aljára került emberek. Állandó volt közöttük a káromkodás és a veszekedés. Valóságos poklot hordoztak a lelkükben... Egyszer az egyikük egy épphogy tipegni tudó kisgyermeket talált az erdőben, és magával vitte a telepre. Egyesek azt kérdezték tőle, hogy miért nem fojtotta meg, vagy miért nem hagyta elpusztulni? De többen védelmükbe vették, és elhatározták, hogy felnevelik. Lassanként mindannyian beletörődtek ebbe. Amint múlt az idő, rendbe hozták nyomorúságos kunyhóikat, sőt virágot is ültettek köréje. A gyermek előtt már nem mertek hangoskodni, és így egyre ritkábban káromkodtak és civakodtak. A gyermek jelenléte öntudatlanul átalakította őket.

A kis Jézus számunkra egy ilyen gyermek, aki - ha befogadjuk - minket is átalakít, és jobbá tesz.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új évet.

Szatmárnémeti, 2014 Karácsonyán,
† Jenő püspök

Kovács Sándor esperes-lelkész ünnepi gondolatai:

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Alapige: Luk. 2,10-11)

Karácsonyt Ünneplő Testvéreim! Hála Istennek, hogy kicsiny Betlehembe, felcsendült az angyali ének, van csend, öröm és békesség a szívünkben.

Nem tudom Testvéreim ti, hogy vagytok vele, de én már nagyon vártam az angyali ének üzenetét. Annyi békétlenség, olyan zűrzavaros volt az elmúlt időszak, végre megnyugodhatunk a betlehemi jászol bölcső mellett.

Ahol a most felolvasott rész játszódott, az most a békétlenség és háború helyszíne. Ahol egyszer elhangzott az angyali üzenet, hogy ne féljetek, ott most a félelem, a bizonytalanság és a nyomorúság uralkodik. De kétezer évvel ezelőtt, azon az éjszakán csend volt és békesség, amikor ott a pásztorok legeltették a nyájukat, vagy legalább is őrizték az éjszaka csöndjében. Itt és most elhangzik az első karácsonyi igehirdetés.

Mi történt a mezőn, ott Betlehemnél? Megjelent Isten dicsősége. Megjelent a mennyei követ, az angyal. Hirdette a jó hírt, az Isten szeretetéről szóló evangéliumot. Körülragyogta, körülfogta a menny tisztasága, dicsősége, fénye. Természetes dolog volt, hogy ezek az emberek megrémültek. Végül is az első karácsonyi igehirdetés ott hangzott el. Elmondja az angyal, hogy ne féljetek, megszületett a Megváltó, a Dávid városában

Mi volt a betlehemi mezőn elhangzott igehirdetésnek az üzenete? Az angyal azt mondta a pásztoroknak: Hirdetek néktek nagy örömet, annak mindenki más is örülni fog. Megszületett a Megváltó, az Üdvözítő, Isten beváltotta a szavát. Vége van a várakozás, a csodavárás időszakának, átélitek Isten szabadítását. Vagyis az üzenetből az első, amit a szívükre helyezett, az a biztatás volt. Olyan nagy szükségük volt ott, akkor a megszállás alatt élő embereknek, hogy isteni biztatást kapjanak.

Mi már nem élünk külső megszállás alatt, de annyifajta nyomorúság terhelheti az emberek életét. Annyifajta bűn, keserűség, befelé fordulás, magárahagyottság, elfeledettség, sokféle bántás terhelhet minket is, a mi szívünket is a nagy öröm mellett. Biztatás volt az első üzenet. Nagy örömről beszél az angyal a megrettent pásztoroknak, s erre nagyon nagy szükségük volt.

Nagy öröm maga a karácsonyi örömhír is, az evangélium, s azóta is ez hangzik minden karácsonykor. Jézus Krisztus megszületett értünk, hogy meghaljon értünk, és megváltson minket a mi istentelen életünkből. Ez az üzenetnek a lényege. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, megtartson, megváltson, hogy megajándékozzon örömmel, békességgel és bűnbocsánattal.

Olyan csodálatos biztatás lehet ez nekünk is. Hányszor félünk mi is? Hányan féltek karácsony előtt az ünnepektől? Sokan a magányosság miatt terheltettek meg. Ezt a karácsonyt is egyedül töltötték, és nem volt, aki bátorítsa és vigasztalja őket. Vége a félelemnek, a magánynak, megszületett a Szabadító a Megtartó, fogadd be jászolbölcsődbe, szívedbe, Ámen.

Kovács Sándor - lelkipásztor-esperes
2014. Karácsony hava